|
Felmérések sora támasztja alá, amit mi is érzünk: nem vagyunk boldogok. Nemzetközi piackutató cégek 2000-2005 között készült elemzései szerint a magyarok a legboldogtalanabbak a világon életszínvonalukhoz viszonyítva. Az utóbbi tíz-tizenöt esztendőt tekintve - az egykori szocialista blokk tagállamai közül - a magyarok csalódtak a legnagyobb arányban a rendszerváltásban. A Kádár-rendszerben itt éltek a legjobban az emberek, 1990 után sok családnak roggyant meg az egzisztenciája. Magyarországon nem követelték százezres, milliós tömegek a kapitalizmust; nem tüntettek, nem sztrájkoltak nagy számban az egypártrendszer ellen, a változást - egy szűk politikai csoport felhasználásával - a Nyugat erőszakolta ki. Amikor első alkalommal szabadon választhattunk, fogalmunk sem volt, kikre és valójában mire szavazunk. Volt egy képünk a kapitalizmusról: jólét, magas fizetések, nagy házak, menő autók, tucatnyi tévécsatorna, gusztusosan csomagolt árucikkek, rogyásig pakolt polcok a bevásárlóközpontokban, déligyümölcsök, márkás ruhák, parfümök, italok, cigaretták... Nagyjából ennyi. Azért mondtunk nemet a szocializmusra, mert az akkori életszínvonalunknál jobban szerettünk volna élni. Nem a szabad utazás lehetősége vonzott, még kevésbé, hogy tucatnyi párt közül választhassunk. Mi voltunk a legvidámabb barakk, a diktatúra itt volt a legpuhább, az embereket nem igazán érdekelte a politika, hiszen volt munka, lakás, kaja-pia, Trabant vagy Zsiguli, sokaknak hétvégi vityillója is. Létbiztonságban éltünk. Rendszert azért változtattunk, mert még jobb körülmények között akartunk élni. Minőségibb körülmények között. Az "elkúrtuk" irányába akkor indult el a magyar politikai "elit", amikor elfelejtettek szólni nekünk, hogy az a feeling, amit Ausztriában láttunk, amikor a Gorenjét hoztuk a Trabi tetőcsomagtartóján és a "videjót" anyós ölében - na az itt egyhamar nem lesz. Sőt, inkább még rá is erősítettek erre a várakozásra azzal, hogy amiket kint láttunk a boltokban, azokat pikk-pakk megvásárolhatjuk itthon is. Megetettek, becsaptak, átvertek bennünket, mert nem mondták, hogy ez lesz az egyetlen pozitívum, amit kapni fogunk a kapitalizmustól. Elhallgatták, hogy ami addig megvolt nekünk, azt szempillantás alatt elveszíthetjük. Nem közölték, hogy a biztost a bizonytalan fogja felváltani, nem pedig a még biztosabb. Világútlevéllel, szabad utazással szédítettek, nekünk meg sem fordult a fejünkben, hogy nem lesz rá pénzünk. Márpedig üres zsebbel nem sok helyre lehet eljutni. Nem erről volt szó. Senki nem közölte velünk, hogy minden termékért és szolgáltatásért ugyanannyit (gyakran többet) fizetünk, mint egy osztrák, egy német vagy egy holland, ám munkát az ő fizetésük negyedéért végzünk. Ezt gondosan eltitkolták előlünk. Hagyták, hadd ringassuk magunkat álmokba. Ha kereskedelemről beszélünk, ezt nevezik a vásárlók félrevezetésének, tisztességtelen piaci magatartásnak. A voksunkért nem azt a "terméket" kaptuk, amiért szavazatunkat odaadtuk. Átkúrtak bennünket. Nem kicsit. "Vissza a babaruhát!" - szokták mondani akkor, amikor valamit más tévedésbe ejtésével szereznek meg. Ezek, ott a Kossuth téren így szerezték meg maguknak a MI házunknak, az Országháznak székeit, azokhoz kapcsolódóan a csinos fizetéseket, a bizottsági pótlékokat, a költségtérítéseket, a szolgálati autókat, az ingyenmobilokat, az ingyenlaptopokat, az ingyenzabálásokat, az ingyenutazásokat. Boldoggá tettük őket. Közben mi lettünk boldogtalanok. Nem nevetünk, nem viccelődünk, komorak, ingerültek, feszültek vagyunk. Napról napra élünk. Minden bizonytalanná vált körülöttünk. Emlékeznek még, mi volt az úgynevezett rendszerváltó erők legsúlyosabb érve a kapitalizmus mellett (a szocializmus ellen)? Az, hogy a kommunisták nyakig eladósították az államot, és összeomlás, éhínség lesz, ha nem szavazunk a változás mellett. Mellette szavaztunk. Az eredmény? Az államadóság ma több mint a duplája az 1990 előttinek. Mi nem ilyen lovat akartunk. Másról volt szó. Legvidámabb barakk... Hol van az már!?
|
| "Sárga veszedelem" fenyegeti Magyarországot! |
|
| Hamisítanak, csempésznek, csalnak, korrumpálnak a kínaiak
| 2006.11.20. |
|
Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) eljárást indított több Magyarországon élő kínai vállalkozó ellen, akik a hivatal gyanúja szerint az elmúlt fél évben mintegy 20 milliárd (húszmilliárd!) forintnak megfelelő dollárt és eurót utaltak hazánkból Kínába, oly módon, hogy közteher-fizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, magyarul csaltak. Néhány napja a német bűnügyi hatóságok Hamburgban foglaltak le egy Kínából származó, hatalmas értékű csempész-szállítmányt, amelynek célállomása Magyarország lett volna. A kínai "kereskedőkről" egy kicsit másképp...
Talán sokan emlékeznek még arra, amikor 13-14 éve nagyobb számban kezdtek megjelenni hazánkban a kínai "kereskedők". Szakadt Zsigulikkal, lepukkant Wartburgokkal közlekedtek, arcukon a jellegzetes kínai "egyenmosollyal" igyekeztek ránk tukmálni a kétségtelenül olcsó, de verhetetlenül gagyi áruikat. Szánakozva néztük őket, talán még sajnáltuk is a kicsi embereket, hogy kénytelenek - szegénykék - családjuktól messze összegürcölni az életben maradáshoz szükséges pénzmennyiséget. Aztán... Egyre több és több kínaiba botlottunk az utcákat járva. Egyre több és több kínai üzlet nyílt szerte az országban. Már nem csak a nagyvárosokban, hanem a községekben is megjelentek a szorgos ázsiaiak. Aztán felkerültek az épületek falára az első "Kínai étterem", az első "Kínai büfé" feliratú táblák. Ma már úton-útfélen ilyen táblácskákat láthatunk. Ki tudja, miért, de egyetlen vezetőnknek sem tűnt fel, hogy miközben a magyar kereskedők és vendéglátók egymás után dobták be a törölközőt, mert képtelenek voltak akár csak nullszaldósan is működtetni üzleteiket, éttermeiket, addig a kínai "üzletemberek" futószalagon nyitották boltocskáikat, büfécskéiket. Senki nem tette fel a kérdést az illetékesek közül: hát, ez meg hogyan lehetséges? Hogyan lehetséges az, hogy ezek az emberek adóznak, vámot fizetnek, kicsengetik a magas szállítási költségeket, eltartják otthon maradt családtagjaikat, finanszírozzák itt tartózkodásuk költségeit, és mégis képesek fillérekért árulni termékeiket? Nem kérdezték, mert tudták a választ... És mi sem kérdeztük, mert a pénztelen időkben - valljuk be - örültünk (és még most is örülünk) az olcsó, gyengécske kínai cuccoknak. A háttérrel, az összefüggésekkel, azok várható következményeivel nem igazán akartuk terhelni magunkat. Csakhogy... Eljutottunk oda, hogy muszáj foglalkoznunk a kínai jelenséggel, ellenkező esetben rövid időn belül összeomolhat a magyar gazdaság! A könnyűiparunknak, a híradástechnika-gyártásunknak már nyekk. Agonizálnak a magyar kézben lévő kis üzletek, sarki boltok. Virágzanak viszont a kínai üzletek, a kínai piacok! A Zsigulikból, a Wartburgokból Mercedesek, Volvók, BMW-k lettek. Van már nálunk kínai óvoda, kínai iskola, kínai gyógyhálózat, kínai újság, kínai rádióadás és - természtesen - kínai bank is. (Mondják, a kínai soha nem asszimilálódik, nem olvad bele számára idegen társadalomba, kultúrába.) Évekig tátott szájjal néztük a "kínai csodát". Eljött az ideje, hogy becsukjuk a szánkat, és végre kinyissuk a szemünket. A csoda lényege ugyanis négy szóval kifejezhető: hamisítás, csempészet, csalás, korrupció. Mindez rendkívül szervezetten, precízen kidolgozottan. Szakértők becslése szerint a kínai gazdasági maffia évente mintegy 200 milliárd forint kárt okoz a magyar államnak. Önöknek, nekünk, gyerekeinknek. Ennyi pénzből - egyévi kárösszegből! - a gyerekszegénység teljesen felszámolható lenne hazánkban. Mi az, amit "elveszítenénk" ezért? Vegyük például a Józsefvárosi piacot. Fővárosunk ezen része maga a fertő! A környéken soha nem látott kosz, mocsok, bűz, nyilvános vizelés, alkoholizálás, számla nélküliség... Százezres, milliós tétekben naphosszat kártyázó kínai "kereskedők", mindennel seftelő balkáni söpredék... Átmosott sültkolbászt egykedvűen majszoló - mellé vizezett kólát kortyolgató - vámosok, adóellenőrök...A Kőbányai út két oldala meg tele csempészáruval, lopott szajréval... A miliő a 30-40 évvel ezelőtti Manhattan utcáit idézi. Magyarországon jelenleg, félhivatalos becslések szerint, mintegy 100-150 ezer - ebből a fővárosban mintegy 30-40 ezer - kínai él (pontos számot senki nem tud mondani, nem léteznek velük kapcsolatos megbízható statisztikák). Budapest a kínaiak számára európai logisztikai központtá vált. Itt üzletelnek, ide érkezik az áru és innen osztják azt tovább. Budapest a kínaiak európai hídfője, néhányan úgy fogalmaznak: az ő titkos fővárosuk. Itt aztán bizniszelhetnek kedvükre! A mi kárunkra. Ez a valódi háttere az 1000 forintos kínai farmernak, az 1200 forintos kínai cipőnek, a 300 forintos kínai pólónak, az 50 forintos kínai zokninak, amelyek megjelenése a hazai könnyűipar és kiskereskedelem halálát idézték elő - tízezrével növelve a magyar munkanélküliek számát, és százmilliárdokkal rövidítve meg a magyar gazdaságot. A nyomorunkban a vigyorgó kis sárgáknak vastagon benne a kezük...
|
| Dobrovics (Debil): "A rendőrök pusztítani akartak!" |
|
| A vagyonát tenné rá, hogy polgárháború lesz
| 2006.11.14. |
|
Az október 23-i zavargásokkal foglalkozó parlamenti vizsgálóbizottságban bemutatott titkosszolgálati lehallgatásokkal szerzett hírnevet a tüntetők egyik vezéralakja, Dobrovics József (Debil). A dunaharaszti vállalkozó videó-interjút adott az indexnek, ebből közlünk most érdekesebb részleteket: "Olyan rendőröket küldtek ránk, rendőrnek álcázott terroristákat, nem tudom, milyen országból, akik nem beszéltek magyarul és ezek álltak az első sorban. Kikérem magamnak ezt a Gergényi-féle magyarázatot, hogy rohamhelyzetben nem célzott lövéseket adtak le a rendőrök! Pontosan látszott, hogy igen: megáll, kitámaszt, stabil pozícióból, féltérdről tüzel, beáll a vízágyú mellé, neki támaszkodik, nehogy imbolyogjon, és célzott lövéseket adnak le fejmagasságban. Ezek az emberek pusztítani akartak! Nem a tüntetők, hanem a rendőrök. Ezek az emberek ölni akartak! (...) Nem azokat szedték ám ki, akik dobáltak. Mert akik dobáltak, azokat küldték. Ezek a felbujtók, akik nem közülünk valók. Csak hogy tudja mindenki ebben az országban: most Chevrolet Lacetikkel járkálnak a civil ruhás rendőrök. Úgyhogy, amikor ketten-hárman kiszállnak egy ilyen autóból, és olyan érdekesen szervezettnek tűnnek, azok bizony civil ruhás nyomozók. (...) Az egész vagyonomat rátenném arra, hogy ennek a vége polgárháború lesz. Nem fog semmilyen szervezet visszatartani attól, hogy kormányváltást érjünk el! Megvesztegethetetlen vagyok! Nincs irányítás, ilyen egyszerű. Tiszta ember kell, aki nem hajlandó elfogadni pénzt - azon kívül, ami jár neki. És nem telhetetlen. (...) Milyen érdekes párhuzam: 2006 évvel ezelőtt is három király látogatott meg egy születést, aztán nem sokkal később gyerekeket irtottak ki valami Heródes nevű pszichopatának a parancsára. Itt meg arról szól a történet, hogy megint idelátogatott a "három király", aztán gyerekek nem fognak megszületni, mert nincs rá pénzünk, hogy felneveljük őket. Elég volt abból, hogy állandóan a normális emberek állnak félre a pszichopaták útjából!"
|
| Az MSZP szexepilje |
|
| "Ildi a legjobb férfi a kormánypártiak közül!"
| 2006.11.04. |
|
Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője az egyik kedvence a különböző netfórumokon írogatóknak. Vannak, akik imádják, vannak, akik ki nem állhatják (gyanítjuk, az utóbbiak vannak többségben). A teljesség igénye nélkül összeállítottunk egy csokrot a vele kapcsolatban megfogalmazott kritikákból, valamint összeállítottunk egy fényképalbumot az ezerarcú politikus asszonyról, amely az írás végén található "Lendvai képtár" fülecskére kattintva tekinthető meg. Íme hát néhány a "nép hangja" közül:
"Lendvai a női nem szégyene!"
"Ahhoz képest, hogy 60 elmúlt, egész jól tartja magát."
"Ildi a legjobb férfi a kormánypártiak közül!"
"Ezzel a nővel ki lehet kergetni a világból!"
"Lendvai Ildikó nagy erénye, hogy szinte semmit nem változott az elmúlt bő másfél évtizedben, sőt, gyakorlatilag az utolsó eljegesedés óta."
"Ica az MSZP szexepilje!"
"Hát lehet őt nem szeretni? Lehet. Bülbülhangjával képes messze elriasztani azokat a rádióhallgatókat és tévénézőket, akiknek alacsonyabb az ingerküszöbük az afrikai orrszarvúénál."
"Ha csak két nő lenne a földön, Szili és Lendvai, én az önkielégítést választanám."
"Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy ő egy férfias nő vagy egy nőies férfi?"
"Amikor este meglátom a tévében, aznap már nem szeretkezem az asszonnyal. Nincs erekcióm."
Lendvai képtár 
|
| Kinek az élete értékesebb: az áldozaté vagy a gyilkosé? |
|
| Érvek a halálbüntetés mellett
| 2006.10.24. |
|
A 18 éves Pénzes Henriettát júliusban megerőszakolták, majd fához kötözték és felgyújtották. A 44 éves Szögi Lajost október közepén halálra verték, mert gépkocsija visszapillantótükrével - állítólag - elsodort egy kislányt. A társadalomban felerősödtek a halálbüntetés visszaállítását követelő hangok. Nem alaptalanul. A legsúlyosabb büntetési forma alkalmazása mellett érvelők azt mondják, a halálbüntetésnek elrettentő hatása van, hatékonyan képes visszatartani az élet ellenes bűncselekmények potenciális elkövetőit szándékuk megvalósításától. A halálbüntetés ellenzőinek az a véleménye, nincs bizonyíték arra, hogy bárkit is sikerült volna visszatartani a halálbüntetéssel való fenyegetés által olyan bűncselekmény elkövetésétől, amit egyébként halálbüntetés híján az illető megtett volna. Ez a vélekedés tényekkel nem támasztható alá, hiszen nem tudni, valójában hányan álltak el gyilkolási szándékuktól kifejezetten azért, mert megrettentek életük elvesztésének lehetőségétől. Sokak szerint: ha csak egyetlen emberélet megmenthető lenne a halálbüntetés újbóli alkalmazásával, megfontolásra érdemes annak visszaállítása. A halálbüntetés eltörléséről rendelkező alkotmánybírósági határozat kihirdetését követően (1990.) a korábbi másfélszeresére emelkedett az emberölések száma. Míg 1975 és 1990 a szándékos, valamint az erős felindulásból elkövetett emberölések száma 190 és 237 között volt, addig 1991-ben és 1992-ben ez a szám 300 fölé ugrott, majd ezután 1993 és 1998 között 271 és 313 mozgott. Érdemes néhány, a kérdésben szaktekintélynek számító jogi szakember álláspontját megismerni. Alexander Deák szerint a halálbüntetés elrettentőbb, mint az életfogytiglan, mégpedig azért, mert az végleges és visszavonhatatlan. Ellenben az életfogytiglannál (ha kicsi is) van esély a szabadságra, akár szökés árán, akár a köztársasági elnöki kegyelem reményében, még tényleges életfogytiglan esetén is, hát még akkor, ha nem tényleges az életfogytiglan. Pálinkás György évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott: amennyiben még a halálbüntetésnek sem lenne elrettentő hatása, akkor nem lenne semmilyen más büntetésnek sem. Ha valakit a létező legsúlyosabb következmény sem riaszt vissza attól, hogy tettét elkövesse, akkor erre az enyhébb büntetések sem képesek. Ha pedig ez így lenne, akkor az összes büntetést eltörölhetnénk, az egész büntetőtörvényt hatályon kívül lehetne helyezni. Isaac Erlich az 1933 és 1969 közötti egyesült államokbeli emberölési és kivégzési statisztikákat megvizsgálva a kivégzések számának folyamatos csökkenéséből és a gyilkosságok számának folyamatos emelkedéséből azt a következtetést vonta le, hogy minden egyes elmaradt kivégzés nyolccal növeli évenként az emberölések számát, és fordítva: minden egyes végrehajtott halálbüntetés nyolc potenciális gyilkost rettent el évente szörnyű bűncselekménye elkövetésétől. Büntetőjogászok közül többen hangoztatják: a potenciális áldozatnak (az ártatlan, vétlen embernek) több joga van a létezésre, mint annak, aki már bebizonyította, hogy képes önös érdekből elpusztítani más embereket. Mégis: a törvény jelenleg az áldozat életénél értékesebbnek tekinti az elkövető életét, hiszen meghagyja azt. A halálbüntetés mellett érvelő szakemberek szerint a gyilkos abban a pillanatban önként lemond az élethez fűződő jogáról, amikor kioltja áldozata életét. Egy tényleges életfogytiglanra ítélt bűnözőnek nincs vesztenivalója, hiszen kétszeres-háromszoros életfogytiglan nincs, tehát a sikeres szökés végrehajtása érdekében további emberölésekre is képes lehet. Egy különösen veszélyes rab fogva tartása évente 5-6 millió forintjába kerül az adófizetőknek. Könnyen kiszámolható, ha egy gyilkos 30 évet tölt rácsok mögött, akkor 150-180 milliójába kerül a tisztességes állampolgároknak. Végezetül egy nagyon fontos tény: Magyarországon tévedésből egyetlen öldöklőt sem ítéltek halálra. Akik akasztófán végezték, megalapozottan kerültek oda.
Jelenleg a halálbüntetéssel kapcsolatban két nagy nemzetközi egyezmény tiltó hatálya terjed ki Magyarországra: az egyik az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (Római Egyezmény), a másik pedig a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 1989. december 15-én elfogadott Második Fakultatív Jegyzőkönyve. Továbbá: az Európai Unió tagja kizárólag olyan állam lehet, amely sem saját, sem idegen ország polgáraival szemben nem alkalmazza a halálbüntetést. Ebből kiindulva: a halálbüntetés visszaállítására igen csekély az esély. De... Ha az első szökött rabszolga elfogását követően sorstársai nem tettek volna újabb és újabb kísérleteket annak érdekében, hogy szabadon élhessenek, minden bizonnyal ma is rabszolgatartó társadalomban élnénk. A törvényeket, a különböző egyezményeket emberek fogalmazták meg és fogadták el. Nincsenek kőbe vésve, bármikor megváltoztathatók. Minden létező fórumon próbálkozni, kezdeményezni kell - újra és újra. Tudják, mint annakidején a rabszolgák...És akkor a falak egyszer leomlanak.
|
| Csak nálunk! Fleto távkapcsoló! |
|
| Minden viccnek van alapja...
| 2006.10.14. |
|
Nehéz időket élünk. És még nehezebb hónapok, évek állnak előttünk. A belpolitikai helyzet egyre fokozódik... A gazdasági is... Nagy baj van, ha már nevetni sem tudunk - a saját nyomorunkon. A provokator1.hu szeretne mosolyt csalni az arcokra. Nézze csak meg, hol tart a magyar technika!
Megnézem
|
| Magyar válogatott: rajtunk röhög a világ |
|
| A megélhetési labdakergetők, a köztörvényes sportvezetők ideje lejárt
| 2006.10.12. |
|
a senkiháziak kapitánya
A máltai és a magyar labdarúgó-válogatott egymás elleni mérkőzéseinek 1972 eleje óta íródó történetében először esett meg, hogy az apró szigetország legyőzte a mieinket. A La Vallettában megrendezett Európa-bajnoki selejtező a hazaiak 2-1-es sikerét hozta, négy mérkőzésből ez volt Bozsik Péter csapatának harmadik veresége a sorozatban. Még egy adalék: Málta utoljára 13 éve győzött tétmérkőzésen.
Az elesetteken, a szerencsétleneken, a gyengéken általában megesik az ember szíve. Azonban a magyar válogatott címeres mezét viselő fiatalembereket egyszerűen nem lehet sajnálni. Méltatlanok rá. Egy, a világ futballtérképén nem jelölt ország félamatőrjei fektették két vállra a mi "profijainkat". Futballvezetőink és botlábú játékosaink eddig minden zakót igyekeztek megmagyarázni. Ezt nem lehet. Itt már nincs helye a szónak, nincs helye a hivatkozásnak - ez a banda szembeköpte az országot. Saját imidzsükön sokat már nem tudtak rontani, hiszen régen tudjuk: ezek csak ugatják a focit. Amit most elkövettek, az minősíthetetlen, már-már kimeríti a merénylet fogalmát. Most kell egy jó mély gödröt ásni, és belelapátolni az egész szemetet, amit tegnap estig magyar labdarúgás néven próbáltak velünk megetetni. A felnőttkort elért szerencsétlenségeket el kell zavarni, dolgozni, a professzionálisnak csúfolt első- és másodosztályt amatőrré kell átminősíteni, amelyekben kizárólag 15-17 éves fiatalokból álló csapatok versenyezhetnek a bajnoki pontokért. 20-25 éve hülyítenek bennünket a sportág vezetői, 20-25 éve csalják a focit a töketlenek - ne tovább! Bombázzuk szét végre ezt az egész kuplerájt, és az alapokra - a FIATALOKRA - építve hozzunk létre egy olyan "futballépítményt", amelynek "lakói" kedvelhetők, szerethetők. A megélhetési labdakergetők, a köztörvényes sportvezetők ideje tegnap lejárt. A homokóra lepergett. Urak, tessék elhúzni a redvába!
|
| MSZP: magánbűnök - közerkölcsök |
|
| Az erkölcsös választmányi alelnök padlóra küldte a kisbankot
| 2006.10.10. |
|
Az MSZP választmánya eljárást kezdeményez a párt etikai bizottságánál Sipos József ügyvivő ellen, mert közreműködésével jutott be a Magyar Rádió munkatársa a szombati zárt választmányi ülésre. Szűcs Erika, a szocialista párt országos választmányának alelnöke kijelentette: mindenképpen eljárás alá vonják Sipost, a párt alapszabályában pedig létezik olyan szankció, hogy kizárás.
Kommentár nélkül álljon itt a Magyar Nemzet 2001. április 7-i írása Szűcs Erikáról:
"Rendőrkézen a szocialista bankvezető - Gyanúsítottként hallgatta ki a helyi rendőrség Szűcs Erikát, az MSZP választmányának tagját, a miskolci önkormányzat képviselőjét, pénzügyi bizottságának elnökét. Szűcs Erika a Horn-kormány idején az ország egyetlen regionális fejlesztési pénzintézetének, a Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank Rt.-nek volt a vezérigazgatója. Tevékenysége alatt a Rákóczi Bank félmilliárd forintos indulótőkéjének csaknem teljes egészét elveszítette, s 1998-ban, leváltásának évében 255 millió forintos veszteséget hagyott hátra tulajdonosainak, a Magyar Fejlesztési Banknak, illetve több önkormányzatnak. Az 1998-ben kinevezett új bankvezetők több tucat rendőrségi feljelentést tettek a pénzintézet adósai ellen, döntően hitelezési csalás és fedezetelvonás gyanújára hivatkozva. Szűcs Erika a rendőrség látókörébe került, hiszen kétséges, hogy a csalásokat a bank vezetőinek segítsége nélkül tudták volna végrehajtani a kedvezményezett ügyfelek. A helyiek körében csak az MSZP házikasszájaként emlegetett kisbank pénzintézeti licencét 2000-ben visszavonta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete."
|
| Tüntetőket fenyeget a nemzetbiztonság |
|
| Nálunk mindent törvény tetszés szerint magyarázható
| 2006.10.09. |
|
Megdöbbentő közleményt adott ki a Nemzetbiztonsági Hivatal: békés demonstrálókat fenyeget azzal, hogy különböző államellenes cselekményekért börtönbe kerülhetnek. A dokumentum úgy fogalmaz: "Az elmúlt hetekben történt demonstrációk - tekintet nélkül azok jogszerű voltára - jellegüknél fogva alkalmasak arra, hogy azokat szélsőséges személyek vagy csoportok jogellenes cselekmények, akár államellenes cselekmények elkövetésére használják fel. Ezáltal a békés és törvényes demonstráció tömegzavargássá alakulhat át, melyben a résztvevők - tekintet nélkül eredeti szándékukra - akár puszta jelenlétük miatt is bűncselekmények elkövetőjévé válhatnak. A bírói gyakorlat szerint, aki jelen van egy bűncselekmény elkövetésénél, és jelenléte szándékerősítő hatással lehet a bűncselekmény elkövetőjére, pszichikai bűnsegédként maga is a bűncselekmény elkövetőjévé válik. Ezért a tömegzavargásokban való passzív részvétel is elkövetési magatartásnak minősül."
Ennél nagyobb baromságokat régen olvastunk már. Puszta jelenléttel, mondjuk sétálva szotyizgatva, ugyan miféle bűncselekményt követhet el az, aki egy demonstráción tiszteletét teszi? Ebből kiindulva a megerőszakolt hölgy is - áldozatból - bűncselekmény elkövetőjévé válhat, hiszen jelen volt a bűntett elkövetésénél, jelenléte szándékerősítő hatást gyakorolt a tettesre...
Vagy a bankpénztáros, aki éppen húszezreseket számol, amikor a rabló - pisztolynak látszó tárggyal kezében - a suska átadására szólítja fel... Pszichikai bűnsegéd, ez aranyos! Ezt továbbfűzve a tévénézők is potenciális pszichikai bűnsegédek, hiszen figyelmükkel arra sarkallják a vadbarmokat - akik tudják, hogy a televízió sugározza ámokfutásukat -, hogy még állatiasabban viselkedjenek... Régen járhatott az üzemorvos a Nemzetbiztonsági Hivatal épületében.
|
| Már az angolok sem urak |
|
| Papa nyomra vezetett, de nem akarnak fizetni
| 2006.09.27. |
|
Amint az ismert: augusztus 7-én ellopták, a BBC produkciójában, Fóton forgatott Robin Hood című tévésorozat kópiáit. A tolvajok váltságdíjat terveztek kérni a zsákmányért, ám a Pest megyei zsaruk egy hónap alatt felgöngyölítették az ügyet, a kazetták hiánytalanul megkerültek. Az angol tulajdonú MID Atlantic RH produkciós cég a bűntény bekövetkezését követően 40 ezer angol font, azaz mintegy 16 millió forint díjat tűzött ki az ellopott kópiák megtalálója, illetve nyomravezetője javára. A kilátásba helyezett jutalomról a társaság képviselője több magyar sajtóorgánumban - félreérthetetlenül - nyilatkozott. Az egykori operatív főnyomozó, Sándor István (Papa) szeptember 5-én olyan információk birtokába jutott, amelyek révén - állítása szerint - a nyomozók eljutottak az elkövetőkig, akik felfedték a kazetták rejtekhelyét, így az angolokat nem érte kár (a film újraforgatása több százmillió forintot emésztett volna fel). Papa szeptember 7-én önként jelentkezett a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon, és a bűnügyről szerzett információit jegyzőkönyvbe diktálta (a tanúkihallgatásról készült dokumentum külön oldalunkon megtekinthető). Kevéssel később a rendőrség az elkövetők, valamint a filmanyag nyomára bukkant.
- Egyértelmű, hogy az általam közölt információk alapján értek el sikert az ügyben a Pest megyei nyomozók - közölte portálunkkal Papa. - A rendőrség azzal kábítja a közvéleményt, hogy százötven embert hallgattak ki, tehát hatalmas munkát végeztek a tettesek elfogása érdekében. Én erre azt mondom, indifferens, hány embert kérdeztek ki. Elég lett volna egy is, ha az érdemi információkkal szolgál. Ebben a bűnügyben egyedül én szolgáltattam pontos, használható információkat.
A kópiák tehát megkerültek, ám az angol produkciós cég elfelejtkezett a kilátásba helyezett nyomravezetői díjról. Nem óhajtják kifizetni az általuk korábban felajánlott 40 ezer angol font jutalmat. Papa jogi képviselője, dr. Hegedűs László szeptember 14-én levélben tájékoztatta a produkciós céget, hogy ügyfele igényt tart a kitűzött díjra. Részlet a levélből:
A magyar polgári jog alapján, ha valaki meghatározott teljesítmény vagy eredmény létrehozójának nyilvánosan díjat ígér, a díjat köteles kiszolgáltatni annak, aki a megszabott követelménynek eleget tett. Ha a megszabott követelménynek többen együttesen tettek eleget, a díjat közöttük közreműködésük arányában, ha pedig ezt nem lehet megállapítani, vagy a követelménynek többen külön-külön tettek eleget, egyenlő arányban kell megosztani. A díjkifizetésre irányuló ígéret visszavonása csak akkor érvényes, ha a díjkitűző a visszavonás jogát kifejezetten fenntartotta, és a visszavonás az eredmény megvalósulása előtt legalább ugyanolyan nyilvánosan történt, mint a díjkitűzés.
Az egyik internetes bűnügyi lap megkérdezte Howard Ellis producert: anyagiakban kifejezik-e hálájukat a Pest megyei zsaruknak, amiért az újraforgatás költségét megtakarították a cégnek? Ellis furcsa választ adott: amennyiben a rendőrök jutalomra tartanak igényt, akkor azt nekik kellene kérniük
Úgy tűnik, már az angolok sem a régiek, nagyon távol kerültek az ÚR fogalmától. Az ügyben tanúsított magatartásuk inkább egy harmadosztályú szélhámos viselkedését juttatja eszünkbe. Vélhetően arra gondoltak, a szerencsétlen magyarokkal mindent meg lehet tenni. Nekik elég egy nagy összeg puszta ígérete is. Fizetni már nem muszáj. Hajlunk arra, hogy átértékeljük az angolokról alkotott képünket. A jelek arra utalnak, elpitisedtek ők is.
A teljes
dokumentáció:
|
| A pszichológus szerint Gyurcsány lényegében debil |
|
| Exhibicionista, mesterkélt, színpadias, egoista
| 2006.09.23. |
|
Az InfoRádió által megkérdezett pszichológus szerint patologikus Gyurcsány Ferenc kommunikációja. Németh Erzsébet a miniszterelnök CNN-nek adott interjúja alapján azt mondta: egy normális személyiségű ember zavarba jön, ha az egész világ előtt számon kérik a hazugságait, Gyurcsány Ferenc viszont talán még élvezi is, hogy a szavai ilyen nagy felhördülést keltenek. Nem volt ismeretlen, amit a kormányfő csinált, de ebben az interjúban a színpadiassága, mesterkéltsége, kitérő reakciói, mórikálása, szájcsücsörítése úgy hatott, mintha először látnánk - magyarázta Németh Erzsébet. A pszichológus szerint a feltett kérdésektől a legtöbb ember elszégyellte volna magát, lesütötte volna a szemét, a miniszterelnök ellenben semmitől sem jött zavarba. Gyurcsány kommunikációja patologikus. Az embert egyebek mellett az teszi szociális lénnyé, hogy ha hazudik, akkor lelkiismeret-furdalása van, kormányfőnk viszont szemrebbenés nélkül játssza a szokott szerepét. A pszichológus úgy látja: Gyurcsány eltúlzott gesztusaiban jól látszik az exhibicionizmus, a magamutogatás, és úgy tűnik, hogy önmagában a szereplést és a hatalmat is élvezi. Azt is el tudom képzelni, hogy Gyurcsány Ferenc jelentősen kitágult egóját a mostani helyzet is legyezgeti, az a tény, hogy szavai ilyen ribilliót okoztak - fűzte hozzá a szakember.
Ezek a szocialisták dörzsölt legények, ugyanis köztudott, hogy az elmebetegség büntethetőséget kizáró ok. Kerestek és találtak hát egy olyan vezetőt, aki ellen büntetőjogilag nem lehet fellépni, mert - szükség esetén - percek alatt kiállítják részére a sárgacédulát. Ügyes húzás!
|
| Ide-oda csapódott a népvezér |
|
| Kicsoda Takács András?
| 2006.09.21. |
|
Többen érdeklődtek szerkesztőségünkben, mit tudunk a Gyurcsány-kormány ellen tüntetők egyik vezéralakjáról, Takács Andrásról. Amit eddig sikerült megtudnunk róla: a magát népvezérnek kikiáltó férfi a gengszterváltozást megelőzően - egy ideig - Nagy Sándornak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) főtitkárának, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának jobb kezeként harcolt az elnyomó Kádár-rendszer ellen. Saját bevallása szerint az 1980-as évek első felében kapcsolatba került a majdani SZDSZ kemény magjával, Haraszti Miklóssal, Kis Jánossal és Demszky Gáborral. E jó kapcsolat eredményeként a Beszélő című ellenzéki lap egyik számában írását is közzétették azok, akiknek távozásáért napjainkban vehemensen harcol. Közvetlenül az MSZMP bukását megelőzően alapító-elnöke volt a szélsőséges nézeteiről elhíresült Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetségnek. Takács népvezér 1990-et követően magasabb sebességi fokozatba kapcsolt: felbukkant az MDF környékén, majd a kisgazdáknál osztogatott tanácsokat, hogy azt követően a G. Nagyné Maczó Ágnes nevével fémjelzett pártocskában is megmutassa egy picit magát. Később még egy, no name szövetségben is próbálkozott a világ megváltásával - sikertelenül. A 2000. év tájékán már a Történelmi Szociáldemokrata Párt szóvivőjeként tündökölt, de ott sem bírta sokáig. A kacifántos életpályát befutó hangadó - úgy tűnik - szereti a változatosságot, mert vezető szerepet vállalt az ugyancsak nem lájtos megnyilvánulásairól ismertté vált Kék Szalag Társaságban, 2003-ban pedig létrehozta a Szabad Magyarországért Mozgalmat.
Takács tehát szinte minden volt már, csak még akasztott ember nem. Nem tudni, miért, de eddig sehol nem találta helyét. Mintha hiányozna belőle a kitartás, a kiszámíthatóság. És ez nem szerencsés egy népvezérnél...
|
| Megbukott a tolvajrendszer! |
|
| Mindenkinek takarodó!
| 2006.09.20. |
|
A Nap-kelte szerdai adásában négy politológos (Bence György, Lengyel László, Tamás Gáspár Miklós, Stumpf István) fejtette ki nézeteit az aktuális politikai történésekről, és nagyjából egyetértettek abban, hogy Gyurcsány helyzete egyre tarthatatlanabb, alighanem az volna a legjobb, ha távozna a miniszterelnöki bársonyszékből. Tamás Gáspár úgy vélte: a kormányfő nyilvánosságra került vallomása miatt elvesztette az alapot, hogy továbbvigye programját. Bence hozzátette, hogy ezt a kormányt egy kevésbé militáns szocialista politikus, vagy Kuncze Gábor vezethetné, aki nem hazudott az ország gazdasági helyzetét illetően.
Aligha vitatható, hogy Gyurcsány napjai meg vannak számlálva. Megbukott, kinyírta magát. Nem azzal, hogy bevallotta, éjjel-nappal hazudtak. Nem. A politikai harakirit azzal követte el, hogy évekig nem csináltak semmit, hagyták, hogy az ország a csőd felé sodródjon. Szórakoztak az urak. Velünk. A mi kontónkra. De nem csak Gyurcsány szórakozott velünk, az életünkkel. Szórakozott mindegyik 1990 óta. Az aktuális országvezetők blazírt pofákkal hazudtak az arcunkba, mosolyogva köptek a szemünkbe. Néhai Antalltól kezdve Boross Péteren, Hornon, Orbánon és Medgyessyn át Fletóig - mind. Úgy verték dobra az egész országot, úgy játszották el szinte a teljes közvagyont, hogy sokkal több az államadósságunk, mint 1990 előtt valaha is volt. Már nincs mit eladnunk, már elherdáltak mindent uraink. Tették ezt olyan hatásosan, hogy semmi jó nem származott belőle a kisemberekre nézve. Ellenben kinőtt - a semmiből - egy dúsgazdag réteg, vagyonuk eredete: ismeretlen. Előre megfontolt szándékkal hagytak olyan kiskapukat törvények tucatjaiban politikusaink, amelyeket csak a kondérhoz közelállók, az ő kutyájuk kölykei fedezhettek fel és használhattak ki. Vegyük már észre: ezek az emberek, akik négyévente megvesznek a szavazatainkért, egyszerűen kifosztottak bennünket! Lenulláztak. Ezt az országot nem négy év alatt fektették ki. Tizenhat éve ölik a magukat jobb-, illetve baloldalinak beállító, mentelmi joggal felruházott köztörvényes bűnözők.
Súlyos tévedés azt gondolni, abban bízni, ha Gyurcsány lelép, megváltozik életünk. Nem fog. Mert a sunyi, alattomos, emberellenes kifosztó rendszer marad. És működni fog mindaddig, amíg valódi rendszerváltást nem sikerül kiharcolnunk. Ugyanis 1990-ben csak gengsztereket sikerült váltanunk, rendszert nem. Csőbe húztak, átvertek, bepaliztak bennünket ezek a ki tudja honnan szalajtott, kik által ránk küldött, hol és mikre kiképzett, ismeretlen előéletű figurák, akik aztán úgy alakítgatták, finomítgatták a körülményeket, hogy tisztességes, az országért valóban tenni akaró személyek, szervezetek még véletlenül se kerüljenek a Parlamentbe. Elgondolkodtató, hogy (noha a vonatkozó törvény szigorúan maximálja), a - magukat pártoknak aposztrofáló - bűnszervezetek milliárdokat ölnek bele, egyenként, a választási kampányba. Miből? Honnan a pénz? Tagdíjakból? A parlamenti pártoknak összesen nincs ötvenezer regisztrált tagjuk! Akkor? Milyen sötét, bűnös forrásokból származó pénzekből hülyítenek bennünket négyévente? Kik és miért juttatnak súlyos összegeket nekik? Ébredjünk fel végre: ez az úgynevezett politikai elit egy velejéig korrupt banda. Tizenhat évig illúziókba ringattuk magunkat, hogy majd, egyszer, valamikor jobb lesz. Nem, ezekkel soha.
A Nap-keltében megszólaló politológusok tévedtek. Nem (csak) Gyurcsány bukott meg. Nem (csak) neki kell elhúznia. A tolvajrendszer bukott meg végre. Mindenkinek takarodó! A-tól Z-ig.
|
|
| A rendőrség (is) totális csődöt mondott |
|
| A politika ezt is elkúrta
| 2006.09.19. |
|
A tegnap éjszakai események ismételten bebizonyították: rendőrségünk úgy rossz, ahogy van. Használhatatlan, bumfordi szervezet, amelyet szájtépő kapitányok irányítanak. Hányszor, de hányszor hallottuk az elmúlt években: Budapesten kiváló a közbiztonság, a lakosságra nem leselkedik veszély. Hogy mennyire hazugság ez (is), azt láthattuk tegnap a televíziók rendkívüli híradóiban. A rendőrség képtelen volt úrrá lenni az ostromállapoton. 30-40 ittas hőbörgő kevés híján lángba borította a Magyar Televíziót; törtek-zúztak, randalíroztak a székházban. A Szabadság teret hadszíntérré változtatták. A magyar rendőrség pedig tehetetlenül - közelről - szemlélte a történéseket. Húsz-harminc főből álló, rosszul felszerelt, szervezetlen mókusörs próbált rendet teremteni a téren. Rossz volt nézni a huligánok elől menekülő zsarukat.
Csak remélni tudjuk, hogy Petrétei, Bene és Gergényi urak nézték a televízió helyszíni tudósítását. Látták, ahogy rendőreiket bajba sodorták az átgondolatlan, szervezetlen fellépéssel, ahogy szerencsétlen beosztottaik képtelenek voltak úrrá lenni a néhány tucat eszement fiatal okozta káoszon. A vandálok megérezték, hogy szabad a vásár, hogy bármit megtehetnek, mert nem volt, aki útjukat állta volna. Nem a rendfenntartókon múlt, hogy nem égett porig a köztelevízió. Nem a rendfenntartókon múlt, hogy nem lettek áldozatok. Megkockáztatjuk: ha a tömegben akadt volna még 200-300, felforgatásra hajlamos elem, akár a fennálló rendszert is megdönthették volna. Ez a rendőrség nem tudta volna megakadályozni a puccsot. Nevetséges, hogy az utak mentén mennyire vagányan tudnak álldogálni kékruhásaink. Baszogatni a jónépet izzókészlettel, három napja lejárt zöldkártyával. Aztán most kiderült, mennyire kevesek éles helyzetekben. Édeskevesek. Nem a képességeikkel van baj igazából, hanem a gyakorlatias gondolkodásra képtelen, balfasz parancsnokaikkal, azok szakmai hozzá nem értésével. Amíg a politika dönti el, kik tölthetnek be kulcspozíciókat a rendvédelmi szerveknél, addig senki ne csodálkozzon, hogy rendőreink csődöt mondanak a legmelegebb szituációkban. Egy szakmai testületet ugyanis nem lehet bal- vagy jobboldali megközelítésből, politikai komisszárokkal vezetni. Kizárólag szakmai alapokon, független rendőrökkel. Csődpolitikának csak csődrendőrsége lehet. A selejt bosszújának lehettünk szemtanúi, szenvedő alanyai hétfő éjjel.
Ettől a rendőrségtől ne várjuk, hogy szolgál és megvéd bennünket. Ezt a rendőrséget már régen elkúrták. Ahogy az egész országot. |
|
| Fleto, ezt elkúrtad! |
|
| Hazudtak éjjel-nappal
| 2006.09.18. |
|
Drága jó miniszterelnökünk végre megmondta a frankót. Egy május 26-i hangfelvétel tanúsága szerint Gyurcsány - egyebek mellett - a következőket mondta egy belső pátfórumon:
"Ezt elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, nem igaz. Nem csináltunk semmit négy évig. Semmit."
A jogi nyelvben erre mondják: beismerő vallomás. Táncoslábú kormányfőnkkel nem az a legfőbb baj, hogy hazudik, mint a vízfolyás, politikustól nem is várható más, hanem, hogy meggyőződése: ezt az országot csak hülyék lakják. Akikkel bármit megtehet. Akiket az orruknál fogva vezethet. Akikbe a lábát is beletörölheti. A Világgazdaság 2006. március 16-án interjút készített a hazuggal. Részlet: "A hiány nem lesz nagyobb a kelleténél. Még egyszer: március közepén azt tudom mondani, hogy az államháztartási hiány a költségvetési törvényben meghatározottak szerint alakul. Azon leszek, hogy ez így is maradjon. Ha úgy látom, hogy a költségvetés veszélybe került, akkor lépéseket fogok javasolni. Most nincs ilyen veszély."
A választásokat követő napon azonnal lett. Egy másik részlet a hazug nyilatkozatából: "A következő négy év ezért elsősorban két nagy területre kell, hogy koncentrálódjon. Döntően a fejlesztő Magyarország és a saját magát megreformáló-átalakító állam négy éve lesz. Az állami vezetők létszámát, valamint a minisztériumok számát jelentősen csökkenteni fogjuk." De még mennyire! Látjuk, tapasztaljuk nap, mint nap. Ami Gyurcsány nyilatkozatait illeti, két eset lehetséges: vagy teljesen biztos abban, hogy birkákat vezet, akik soha nem lázadnak fel ellene - vagy tényleg orvosi esettel állunk szemben, ahogy azt többen is gyanítják. Egy biztos: kultúrállamokban egy ilyen lelepleződést követően az érintett vezető tudja, mi a dolga. Nem kell rá figyelmeztetni. Gyurcsány erkölcsileg lenullázódott, ha volt is valamicske hitele még, azt most elvesztette. Stílszerűen: elkúrta. Game over.
|
|
|
A polip
hálójában |
|
| Egy pokoli
történet
| 2006.08.28. |
|
Megtörténhet-e egy valódi
jogállamban, hogy valakit kizárnak jogos tulajdonából,
elveszik tőle azt, amiért egy életen át dolgozott,
gürcölt, szenvedett, nélkülözött? Megtörténhet-e egy
valódi jogállamban, hogy valakitől csalárd módon
elvegyék az egzisztenciáját, vagyonát?
Megtörténhet-e
egy valódi jogállamban, hogy valaki emberhez méltatlan
körülmények közé kényszerüljön, csak azért, mert
nincsenek politikai, rendőrségi és bírósági kapcsolatai?
Megtörténhet-e egy valódi jogállamban, hogy valaki tíz
éven át hiába keresi igazát a bíróságokon, a
rendőrségen?
Megtörténhet-e egy valódi jogállamban, hogy
az a valaki (és párja) ebből következően elszegényedjen,
emberhez méltatlan körülmények között szenvedjen hosszú
- hosszú éveken át?
A válasz: nem, egy valódi
jogállamban ez nem történhet meg. Magyarországon
megtörtént...
Teljes cikk |
|
| FTC: a "szolnoki fiúk"
fogságában
|
|
| Háttérben a szocialista
holdudvar
| 2006.08.23. |
|
Sokan próbálták
már megfejteni az elmúlt hét hónapban: kicsoda dr.
Ináncsy Miklós, hogyan kerülhetett a zöld-fehérek elnöki
székébe, és ott kiknek az érdekeit képviselheti.
A
provokator1.hu most megkísérli összerakni a
mozaikkockákat, remélve, hogy kirajzolódik egy kép az
ismeretlenségből előbukkant húsipari vállalkozó
hátteréről, mozgatóiról.
Teljes cikk
|
|
| Meglepő fordulat a Fradinál:
felbukkant a Wallis
|
|
| Csábító
ingatlan?
| 2006.08.23. |
|
Illusztris
vendégek tették tiszteletüket tegnap az Üllői úti
székházban: a Wallis-cégcsoport képviselői. A
szocialista körökkel köztudottan jó kapcsolatokat ápoló
vállalkozás emberei dr. Ináncsy Miklós elnökkel, Kácsor
Attila gazdasági igazgatóval, valamint dr. Petró László
jogi képviselővel folytattak tárgyalást a labdarúgó
zrt-ben történő esetleges szerepvállalásukról.
Teljes cikk
|
|
|
A
nyár könyvszenzációja:
Szemben
a maffiával - "Papa" nyomoz |
|
| Olajos ügyek, korrupt zsaruk,
politikai alkuk
| 2006.08.15. |
|
.jpg)
"Ebben az országban sok a milliárdos. De egyetlen
kormány sem tette fel a kérdést: eddig, barátom ennyid
volt, most ennyid van, de miből? Közben megy a papolás a
korrupcióról és a pénzmosások felderítésének
fontosságáról. Ki hiszi azt el, hogy Magyarországon nem
lehetne nagyon gyorsan kideríteni - persze, csak ha
ki akarnák deríteni -, hogy a pénzek honnan hová
vándoroltak és hogyan mosták azokat tisztára? Nem
érdekes, hogy valaki ül a százmilliárdján, de senki nem
kérdi tőle, ha tisztességesen adózott, akkor hogyan
gyűlt össze olyan viharos sebességgel a pénz? Ez nálunk
mellékes. Nevesíthetnék is jó pár urat, akiről tudom,
hogyan szerezte a milliárdjait. De a hatalom csak eggyel
foglalkozik: az ő zsebe tele legyen. Ha egyszer valaki
elszámoltatná ezeket az embereket! Urak, mondják már
meg, hogy miből van a a húsz-, ötven-, százmilliárd?
Egyszerű lenne pedig: mennyi volt rendszerváltáskor a
vagyona, azóta mennyi lett és mennyi után adózott.
Érdekes számok jönnének ki... - állítja az
oknyomozó kötetben Sándor István (Papa), az egykori
Központi Bűnüldözési Igazgatóság operatív főnyomozója.
Azon felvetésünkre, hogy nem tart-e
retorzióktól, amiért most - ismételten - kiborítja azt a
bizonyos bilit, a könyv főszereplője így reagált: -
Nagyon sokan azért nem mernek beszélni, mert őket
egyszerűen fizikálisan tönkreteszik. Odamennek,
szétverik a lakásukat, felgyújtják az autójukat vagy
beverik az ablakát. A félelem nagy úr. Bennem tudat
alatt sincs félelem, mert ebben éltem le az életemet. Ha
féltem volna bármikor, akkor abba kellett volna hagynom
a munkámat, mert nem tudtam volna élni,
létezni.
A
sikerkönyvnek ígérkező - tanulságos - olvasmány már
megvásárolható a könyvesboltokban.
|
|
| Ináncsy megesküdött:
mindenképpen távozik a Fradi
éléről! |
|
| Miért akarja mindenáron
végigvinni a szlovákokkal történő
tárgyalássorozatot?
| 2006.08.15. |
|
Ináncsy Miklós, a
Ferencváros és az FTC Labdarúgó Zrt. elnöke a Nap-kelte
műsorában, valamint a Hír TV adásában letette a
nagyesküt: A szlovák Ivan Kmotríkkal folyamatban lévő
tárgyalássorozat lezárását követően - függetlenül attól,
hogy az pozitív vagy negatív eredményt hoz - távozik a
zöldeknél betöltött mindkét tisztségéből. Ináncsy
egyébként ígért már hasonlót, amikor a spanyol HI-
Gruppo cég pályázati anyagának értékelése megkezdődött.
Az ibériai vállalat végül nem nyert, de az elnök maradt,
mert úgy érzi: neki kell "megmentenie" az FTC-t... Ezzel
szemben lassan már a fél ország követeli a mielőbbi
lemondását a feltűnő kommunikációs zavarokkal küzdő
presidentnek. Elgondolkodtató, hogy a szlovák fél milyen
bizalmi alapokon tud üzleti tárgyalásokat folytatni egy
olyan személlyel, aki klubjában már semmilyen
támogatottságot nem élvez, akit a szurkolók a pokolra
kívánnak.
Ivan Kmotrík
vagyonának keletkezését sűrű homály fedi. A
provokator1.hu szlovák körökből származó információi
szerint a dúsgazdag vállalkozó a '90-es években az
olajbizniszben, a pénzkölcsönzésben, valamint az
éjszakai életben volt érdekelt. Ma a média, a
lapterjesztés, a vendéglátás, továbbá a labdarúgás
alkotják a Kmotrík-birodalom bástyáit. Portálunk úgy
értesült: a titokzatos múltú üzletember kimondottan
népszerűtlen szűkebb pátriájában. Csapata, az Artmedia
Bratislava szimpatizánsai ki nem állhatják, mivel több,
korábban tett ígéretét nem teljesítette, a pozsonyi
együttes elindult a visszafejlődés
útján.
Ivan Kmotrík
üzleti előéletére hamarosan
visszatérünk |
|
| A Fradi (majdnem)
meztelen! |
|
|
Csak nálunk az FTC-Fotex
szerződés!
| 2006.08.20. |
.jpg)
2003. szeptember 23. fekete nap a Ferencváros
történetében. A Várszegi Gábor nevével fémjelzett Fotex
Rt. kiszállt az FTC Labdarúgó Részvénytársaságból, és a
fotószolgáltatási cég által addig átutalt 1
milliárd 800 millió forint "jóvátételeként" az egykori
Los Angeles-i szerencselovag elvitte az Üllői útról a
kereskedelmi jogok jelentős részét. Az erről szóló
megállapodást Furulyás János elnök és Szeiler József
vezérigazgató írták alá a zöld-fehérek részéről -
az elnökség részletes tájékoztatása nélkül. Stikában...
A megállapodás
teljes dokumentációja "Sport" rovatunkban tekinthető
meg.
Teljes cikk |
|
|
Ígérgető
kormányok, becsapott választók |
|
|
Stabilizáció vagy
politikai
válság?
| 2006.08.25. |
|
A történelem
során nem jött létre sehol olyan kormány, amely -
legalább középtávon - jelentős mértékű tömegtámogatást
ne szerzett volna az általa kormányzottak között, mégha
idegen erők segítették is hatalomra.
A kommunisták is
sikerrel alkalmazták a 10 százalékos elvet
Oroszországtól Kubáig, ami azt jelentette, hogy a
felnőtt lakosság tizedének aktív támogatásával
(előjogok, fegyver) hosszú ideig fenn lehet tartani még
oly' elnyomó rezsimeket is.
Így volt ez a Kádár
rendszer esetében is, hiszen tudjuk, hogy az 1956.
október-novemberi események után 1957. május elsején
többszázezres felvonuló tömeggel demonstrálták a magyar
és nemzetközi közvélemény előtt, hogy néptömegek állnak
mögöttük.
Teljes cikk |
|
|
| | | | | | | | | | | | |
.jpg)
.jpg)
.jpg){kind=small}
